Életünk során majdnem mindannyian átesünk kisebb-nagyobb operációkon. Orr- és torokmanduláinktól már nagyon sokan kisgyermekként búcsút veszünk. Ezek az apró szervek testünk immunrendszerének részei, a szájon és orron át történő fertőzésektől védik szervezetünket. Óvodás- és iskoláskorban a mandulagyulladás az egyik leggyakoribb megbetegedésnek számít.
A mandulák fontos nyirokszervek, de ha több problémát okoznak, mint amennyi hasznot hajtanak, érdemes azokat eltávolítani, mert az ismétlődő lázas állapot, a sok antibiotikum szedése, a fájdalom a szervezetet igen megviseli.
A torokmandulák kivétele leggyakrabban akkor javasolt, ha gyulladásuk sokszor – legalább évente hatszor – jelentkezik, esetleg súlyosabb szövődményeket okoz, ilyenek például a mandula körüli tályogok.
Tények és tünetek
A mandulák szerkezetüknél fogva alkalmasak arra, hogy bennük kórokozók hosszabb rövidebb ideig megbújhassanak, és innen alkalmanként a véráramba kerülve más szervekben idézzenek elő megbetegedést. Ezek leggyakrabban bizonyos bőrgyógyászati, szemészeti és vesebetegségek.
Kisgyermekeknél a mandulák nagysága is veszélyes lehet, ha a megnövekedett torokmandulák miatt éjszakánként akadozik a gyermek lélegzete. Hároméves kor alatt igyekszünk elkerülni a torokmandulák eltávolítását, de minden esetben a haszon és kockázat mérlegelése dönt.
Az orrmandula túltengése az orrlégzést gátolja, ezért a gyermek gyakran náthás, hurutos, ismétlődő arcüreggyulladása, hörghurutja van. A megnagyobbodott orrmandula korlátozza a fülkürtműködést, ezért visszatérő vagy elhúzódó középfülgyulladást idézhet elő. Sok esetben vezethető vissza orrmandula megnagyobbodásra a gyermek figyelmetlensége is. Ilyenkor arról van szó, hogy a gátolt fülkürtműködés miatt a középfülben savós váladék szaporodik fel, amely nagyothallóvá teszi a gyermeket. Mindezek a panaszok indokolják az orrmandula eltávolítását.
Javasoljuk a műtétet akkor is, ha az orrmandula olyan nagy, hogy miatta a beteg nem kap rendesen levegőt az orrán át és mindez a pihenésben és a fejlődésében hátráltatja.
Az ilyen gyermekek kénytelenek állandóan nyitva tartani a szájukat, arckifejezésük előbb-utóbb jellegzetesen átalakul. A tartós szájlégzés hátrányosan befolyásolhatja az orr, orrmelléküregek és a tüdő fejlődését. A nyitott száj miatt a nyál fertőtlenítő hatása nem érvényesül, emiatt a fogak gyakrabban romlanak. A táplálkozás is zavart szenved, mert a gyermekek a falatot szétrágás nélkül egészben nyelik le. A beszéd pedig jellegzetesen orrhangú színezetű.
Az orr- és torokmandulák eltávolítását kisgyermekkorban altatásban végezzük. A legtöbb gyermek a műtétre nem is emlékszik. A műtét után a gyermekek a közösségből tíz napig hiányoznak, és ezalatt az idő alatt kímélő életmódot igényelnek, majd visszaállhat a megszokott életritmus.
Szerzõ: Dr. Csákányi Zsuzsanna, Heim Pál Gyermekkórház